Roy (Michael Shannon) és Lucas (Joel Edgerton) egy bizonyos céllal vezetik autójukat az éjszaka közepén: el kell jutniuk egy adott pontra, aminek a koordinátáit Roy kisfia, Alton (Jaeden Lieberher) adta meg. A fiú ugyanis olyan képességekkel rendelkezik, amik nem, hogy túlmutatnak a természet törvényein, de még csak nem is evilágiak. A hírek gyerekrablással vannak tele, a kormány egy fegyver lehetőségét látja a fiúban, egy vallási csoport pedig magát a Messiást.
Örülök, hogy léteznek még olyan scifik, amelyek a látványorgia helyett inkább feszült atmoszférával operálnak, mert nagy szükség van rájuk az egy kaptafára készülő nyári blockbusterek dömpingjében. Hogy aztán a végeredmény a kvantumfizika mezejére tereli-e a tudásra éhes nézőt, vagy csak vaktölténnyel durrogtat, azt mindenki döntse el maga. Én inkább az előbbi mellett teszem le a voksomat.
Időnként érdekes úton-módon jönnek szembe velem bizonyos filmek, és a Midnight Special is ilyen. Az egyik The Graham Norton show-ban Kirsten Dunst volt a vendég, és ott mutattak egy részletet ebből a sztoriból. Semmi lenyűgöző, vagy nagyon különleges nem volt a dologban, egyszerűen csak elkapott az érzés, hogy látnom kell. De persze ez még semmire nem garancia, és a filmet nézve végig azon járt az eszem, hogy adja isten, hogy ne valami bullshitre fusson ki végül a történet. Nem azt mondom, hogy jelesre vizsgázott eredetiségből, mert eléggé ismerős elemekből építkezik, de az igazat megvallva nem bántam, mert a már említett atmoszféra igen könnyen szippantott magába és tartott a képernyő előtt a stáblistáig. Ahogy mondani szoktam, újra és újra bebizonyosodik, hogy nem kell sok egy jó filmhez.
Jelen esetben akár elég is lehetett volna Michael Shannon és Joel Edgerton kettőse, mert ugyan mindketten minimális eszköztárral, de széles érzelmi spektrumot járnak be a döntéseikkel, és azok következményeivel. Míg Roy-t az apai szeretet vezérli (tökéletes a drámai csúcspont, ahogy visszanéz a fiára, mielőtt az eltűnne az erdőben), Lucast viszont a megingathatatlan meggyőződés, hogy Alton valami többre hivatott. Mindketten remek karakterszínészek, és tudásuk legjavát nyújtják. Megkockáztatom, hogy ők kellettek ehhez a filmhez, gyengébb színészekkel ez a történet akár el is sikkadhatott volna. Kirsten Dunst sokat nem ad hozzá partnerei játékához, de amit mégis, arra nem lehet panaszunk, becsülettel helytáll, Adam Driver pedig finom eszközökkel tölti be kvázi a komikus mellékalak szerepkörét, megmosolyogtató esetlensége üde színfoltokat hoz az amúgy elég sötét tónusú hangulatba. Viszont mindenképp meg kell említsem Jaeden Lieberhert, akit láttam már korábban, egyúttal most azt is láthatom, hogy mennyit fejlődött színészileg. Fiatal kora ellenére van tehetsége, sok hasonlóan erős szerepet kívánok még neki a jövőben.
Mindössze 18 millió dollárból készült a film, de a trükkökön abszolúte nem érhető tetten az olcsóság. Az látszik, hogy kisebb volt a keret, mint egy átlagos blockbusternél, de a maga korlátain belül nem vall szégyent. A magam részéről szeretem a scifi műfaját, és még ha a Midnight Special nem is váltja meg a világot, legalább egyszeri szórakozásnak simán ajánlom mindenkinek, aki szereti a világunkon túlmutató, elgondolkodtató történeteket.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.