Az Enterprise legénysége egy feltérképezetlen bolygóra téved, ahol egy olyan ellenséggel néznek szembe, aki a Föderáció vesztét akarja.
Szórakoztató űrkaland. Ilyen volt az első két rész, és ilyen ez is, csak magasabb fordulatszámon. Vannak filmek, amelyekre nyugodtan rámondható, hogy, ha tetszett az első két rész, tetszeni fog a harmadik is, és a Star Trek Beyond pontosan ilyen.
Lehet szidni J.J. Abramst, amiért a mód, ahogy feltámasztotta hamvaiból a Star Trek-franchise-t, némiképp szembement az eredeti filmek szellemiségével, de én szívesen lenyeltem ezt a békát, és erre két okom is volt: sosem voltam igazi trekker, bár az összes mozifilmet láttam, viszont rajongok a látványos űrcsatákért, és, ha valamit, ezt biztosan megadta nekem az új Star Trek. Abrams szándéka szerintem az volt, hogy populárissá tegye ezeket a filmeket, és, ha tényleg így van, ennek maradéktalanul eleget is tett.
A Star Trek Beyond kapcsán azonban történt egy rendezőcsere is, és nem voltam 100%-ig meggyőződve róla, hogy a stafétát átvevő (és nem mellékesen a Fast and Furious-filmek háza tájáról érkező) Justin Lin képes lesz felnőni a feladathoz. Nos nem csak, hogy ez sikerült neki, de engem, személy szerint még egy tökéletes pillanattal is megajándékozott, amiről spoilermentesen csak egy szót mondanék: Sabotage!
És bár ez nyilván nem csak a direktor érdeme, de a csapatdinamika ismét remekül működik, mind a régi, mind az új szereplők között, ráadásul olyan karakterek hátterét vagy tulajdonságait is sikerült elmélyíteni, akik eddig leginkább a kispadra kényszerültek (hogy Hikaru Sulu homoszexuális mivoltára szükség volt-e, azt mindenki döntse el maga). Mindemellett pedig igazán megható, ahogy Leonard Nimoy halálát és az eredeti Star Trek-színészgárdát is beleszőtték a történetbe.
A negatív karakter kilétét nem árulom el, mégpedig azért, mert számomra dupla meglepetéssel szolgált. Egyrészt maga a színész, aki nem mellékesen a tonnányi maszk dacára is rengeteget tesz a figura hitelességéért, másrészt pedig a sztori egy pontján bennem felmerült az ilyenkor szokásos "tuti, hogy ő lesz az"-elmélet, de tévedtem; ilyen esetekben ezt nagyon tudom élvezni.
Tény, hogy ez már nem az a Star Trek, ami régen volt, de nem hiszem, hogy ez baj lenne. Változnak az idők, ahogy a nézői igények is. Azonban, ha szeretitek az olyan scifit, ami ugyan tartalmaz némi komolyságot, de alapvetően inkább a feelgood szórakoztatást tűzi ki célul, akkor ezt a franchise-t nyugodt szívvel ajánlom.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.