Noiros vonalon mozgó fekete komédia, avagy hogyan függ össze egy halott pornószínésznő, egy lány, akit meg akarnak ölni, egy iszákos magánnyomozó (Ryan Gosling) és egy verőember (Russell Crowe)?
Shane Black filmje abszolút nem mentes a hibáktól, így a zseniálistól is messze esik, de az a feelgood hangulat, ami a nagyon hasonló Kiss Kiss Bang Bangből áradt, itt is hibátlanul megvan.
Kedvelem Shane Black munkáit, az írói stílusát, de nem vagyok elfogult vele szemben. Épp ezért, ha akarnék, simán bele tudnék kötni a The Nice Guys kissé talán túlságosan is szembe ötlő hibáiba: az események időnként random módon következnek egymás után, az amúgy kifejezetten feszesre írt forgatókönyv is leül néha, hőseinknek pedig eléggé az ölükbe hullanak a nyomok, olykor minden magyarázat nélkül. A helyzet viszont az, hogy ilyen mértékű szórakoztatási faktor mellett szívesen vagyok engedékenyebb. A The Nice Guys ugyanis hibátlanul prezentálja a 70-es évek korhangulatát, Gosling és Crowe között tökéletes a buddy cop karakterdinamika, remek a zene, pergők és intelligens humorral fűszerezettek a párbeszédek, az akciók pedig a zsánerhez méltó módon hajmeresztőek.
Kimondva, vagy kimondatlanul, de mindkét színész által életre keltett figura sötét múlttal rendelkezik, így a döntéseik is inkább a fekete és a fehér határán vannak. Viszont mindkettejük szempontjából jelentős befolyásoló tényezővel bír a magánnyomozó kislánya. Az őt megszemélyesítő Angourie Rice az egyik legjobban eltalált mellékszereplő, és olyan természetességgel játszik, mintha csak erre született volna. Mindezt pedig annak tükrében, hogy látható szándékossággal kerül mindig pont az események fő sodrába, de nem, mint a cselekmény katalizátora, netán szenvedő alanya, simán csak direkt módon bánik vele a forgatókönyv.
Olyan fajta film ez, amelyről süt, hogy a forgatás valószínűleg irtó jó hangulatban telt. A színészek lubickolnak a remekül megírt szerepeikben, a végeredményt pedig olyan lelkesedés hatja át, ami a magamfajta nézőre is könnyen átragad. Nem hibátlan, de ami a szórakoztatást illeti, abban nem vall szégyent. Minden további nélkül újranézném párszor.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.