Assassin's Creed

A Templomos Lovagrend már évszázadok óta keresi az Éden Almája nevű ősi ereklyét, melynek segítségével szabályozható lenne az emberiség szabad akarata, ezáltal megszűnne az erőszakosság a világban. Céljuk elérésének útjában egyedül az Assassin Testvériség, és egyetlen leszármazottjuk, Cal Lynch (Michael Fassbender) áll.

Hollywoodban vagy sürgősen el kellene felejteni a videojátékok adaptálását, vagy keríteni néhány hozzáértő forgatókönyvírót. Hacsak nem céljuk a továbbiakban is az ennél többre érdemes brandek és színészek lejáratása.

Most komolyan: nézem ezt a filmnek nevezett kétórás időpocsékolást, és az egyetlen jelző, ami tökéletesen körülírja, az a fent említett "többre érdemes". Michael Fassbender, Marion Cotillard és Jeremy Irons jó színészek, utóbbi kettő Oscar díjjal is büszkélkedhet. De akkor mit keresnek itt? Jó, nyilván pénzt, de azon kívül? Meg aztán ott van az ismert videojáték, azon belül is a látványos akciók; ki ne látna ilyesmit szívesen gyöngyvásznon? A sztori ide-oda ugrál az idősíkok között, kapunk valami áltudományos hablatyot genetikus emlékekről, azonban a játékidő nagy részéből indokolatlanul sokat vesz el a jelen, így az akciók eleve a háttérbe szorulnak. És akkor mi marad azokból? Kosztümös és vérszegény parkour a világ egyik legkevésbé praktikus ruházatában, barnásra szűrőzött képeken és eszméletvesztésig rángatott kamerával.

Amikor pedig a "történet" "íve" eljut arra a pontra, hogy a szabad akarat megszüntetéséhez szükséges tárgyat akkor tudja csak megszerezni a főhős, ha szabad akaratából fekszik be a gépbe, ami adott esetben meg is ölheti, nos akkor a magamfajta kritikus szemű néző már csak a divatos kifejezést ismételgeti: lol. Jelen poszt kedvéért utánanéztem a forgatókönyvíróknak (mert, hogy ez esetben hárman kellettek a bűnelkövetéshez), és egyikük sem vigéckedett eddig túl erős szkriptekkel, ami ezen a filmen is meglátszik. Tudom, hogy az Abstergo Alapítvány, és annak Animus nevű gépe a játékban is szerves része a sztorinak, de az Assassin's Creed sokkal jobb is lehetett volna, ha a jelent csak váznak használják, és inkább arra koncentrálnak, ami jó. Ha például egy rövid felvezető alapozás után arról szól a film, amint Lynch őse, Aguilar az Éden Almáját keresi az 1400-as évek Andalúziájában, az lehetett volna egy kosztümös kalandfilm is, ahelyett, hogy hosszabb-rövidebb random pályákat kapunk, miközben a hős fejlettségi szintje mindenféle magyarázat nélkül nő.

Egy pozitívumot azért kiemelnék a végére, ami mindenképp az alkotók javára írandó, egészen pontosan Damien Walters, kaszkadőr nevéhez fűződik. A játék egyik jellemző mozdulata egy szabadesés, az úgynevezett The Leap of Faith, és ezt a film kedvéért megcsinálták élőben közel 40 méter magasból, amelyhez hasonlóra 30 éve nemigen vállalkozott senki. Tehát, amikor a filmben Fassbender (kaszkadőre) leveti magát egy toronyból, ott az ugrás tényleg valódi, csak a környezet CGI. Kár, hogy ez vajmi keveset dob a végeredményen.