Lakásának átrendezése közben, Carrie Fisher, mindannyiunk Leia hercegnője megtalálta a 19 éves korában, a Star Wars forgatása alatt íródott naplóját. Ezeket tartalmazza ez a sajátos életrajzi könyv, ezeket, és még néhány melankolikus visszaemlékezést a színésznő mostani énjétől.
"Mindannyiunk Leia hercegnője" - Carrie Fisher valószínűleg utálná ezt a jelzőt, de az igazat megvallva egyfajta szándékos irónia ez a részemről, ugyanis Leia személye nekem sosem jelentette azt, amit sokaknak. Szeretem a Star Warst, de nem vagyok fanatikus rajongó, az ő karakterét pedig nem kedveltem különösebben. Lehet, hogy ebben az is közrejátszott, hogy bár gyerekként láttam először, jó néhány évvel a premier után történt mindez, már mind a három rész elérhető volt akkoriban, és már övezte egy bizonyos kultusz. Azért először, ténylegesen először látni teljesen más élmény lett volna. És mivel ízlések és pofonok különböznek, Leia hercegnő sosem volt a nőideálom. Csinos volt, de ennyi, nem fogott meg igazán.
Carrie Fisherről, mint színészről, vagy mint emberről nem sokat tudtam. Ritkán fordult elő, hogy láthattam bármiben is, a tehetségét pedig addigra már jócskán beárnyékolta a Star Warst és az abban játszott karakterét övező hype. Aztán néhány éve volt szerencsém látni a Wishful Drinking című önéletrajzi könyvéből készült kvázi-standup műsorát, és az addig csak szőrmentén kialakult véleményem fenekestül felfordult. Egy intelligens, metsző humorú, őszinte nőt láttam, aki nyíltan beszélt a tönkre ment házasságairól, a szüleiről, a lányáról, a gyógyszer- és drogfüggőségéről, vagy épp arról, hogy bipoláris személyiségzavarral kezelték.
Ilyenkor általában az következne, hogy "...és pontosan ilyen ez a mű is", de ettől most eltekintenék. Mert mindez, a fanyar humor, az intelligencia és az őszinteség megtalálható a könyvben, még ha időnként nem árt a sorok mögé látnunk, akkor is. De közben a The Princess Diarist egy elég jól kirajzolódó ívvel rendelkezik. Ugyanis a Star Wars forgatásának idején, a majd' 15 évnyi korkülönbség dacára a színésznőnek viszonya volt az akkor még nős Harrison Forddal. Tagadva, vagy bevallottan, de ez a könyv apropója, némi bevezetés után rögvest erre tér rá, ebből ered, és ebbe is tér vissza, hiába a keretes szerkezet.
Nekem ez nem jelentett gondot, főképp azért, mert a színésznő 40 évig hordozta ezt a titkot, és ha most látta elérkezettnek az időt, hogy beszéljen róla, én nem állok az útjába. Teszi ezt nem mellesleg annyi melankóliával megfűszerezve, amitől ha nem is válik magától értetődően indokolttá, de ellenállni nagyon nehéz lenne neki. De mindeközben rengeteg bennfentes információhoz is hozzájutunk: beszél a forgatásról, a karaktereket megformáló színészek utóéletéről, arról, hogy milyen volt sztárok között, a hollywoodi csillogásban felnőni, és beszél a rajongásról is, hogy milyen úgy hírességnek lenni, hogy nem is annyira ő maga, a színésznő a celebritás, mint inkább az általa játszott figura. És igen, mindezek árnyoldaláról is, sőt, főképp arról.
Komoly témái ellenére azonban végig humoros marad, ezért igazán szórakoztató, öniróniában gazdag olvasmány, afféle dramedy a The Princess Diarist. Én magam egy filmes blogon futottam bele, és akkor még azt hittem, egy remek ajánlónak lehetek szemtanúja, ám később kiderült, hogy csak a hátsó borítón lévő szöveget olvashattam. Az érdeklődésemet felkeltette, de szerettem volna árnyalni egy kicsit a képet, és csak remélem, hogy sikerült. De, hogy kinek ajánlható? Star Wars-rajongóknak mindenképpen, de igazából mindenkinek, aki vevő az őszinte, intelligens humorra némi insiderséggel.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.