Szűzőrség (Blockers)

Julie (Kathryn Newton), Kayla (Geraldine Viswanathan) és Sam (Gideon Adlon) gyerekkori barátnők, egy suliba járnak. Az iskolai bál közeledtével elhatározzák, hogy azon az éjszakán mindhárman elveszítik a szüzességüket, ha törik, ha szakad. Amikor azonban ez a szüleik (Leslie Mann, John Cena, Ike Barinholtz) tudomására jut, ők minden áron meg akarják ezt akadályozni.

A Blockers a tipikus példája egy olyan filmnek, amit azért néztem meg, hogy nektek ne kelljen.

Az ötletek, és/vagy jelenetek egymásutánisága még nem egyenlő a történettel, ahogy gyakran hangoztatom. Mert hát a fent taglalt tartalom annyira harmatgyenge, hogy akár egyetlen mondatban is összefoglalhattam volna. Szinte minden azért történik a filmben, hogy meglegyen a 100 perces játékidő, azonban több kérdés marad bennünk, mint amire választ kapnánk. Például nem tudjuk meg miért viselkednek az amerikai szülők retardált elmebetegekként és hoznak teljességgel életidegen döntéseket az ehhez hasonló úgynevezett vígjátékokban? Nem tudjuk meg hogy lehet az, hogy John Cena ex-pankrátor karaktere és előadásmódja önmagában viccesebb, mint Leslie Mann és Ike Barinholtz együttvéve, holott nekik ez szakmai kötelességük lenne, lévén, hogy elvileg komikusok? Nem tudjuk meg továbbá azt sem, hogy miért kötelező elem az ehhez hasonló úgynevezett vígjátékokban az olyan öncélúan alpári közjáték, mint jelen esetben a sör-beöntés (igen, végbélen át, igen, totál kihagyható lett volna a filmből és nem, egyáltalán nem vicces), vagy a sugárban hányás (a filmtörténelem egyik leggagyibb CGI-megoldásával)? Azt sem tudjuk meg, miért van az ilyen úgynevezett vígjátékokban mindig legalább egy perverz pár a szülői munkaközösségben, akik kötelezően úgy jellemzik a kapcsolatukat, hogy "rendkívül nyitott". De leginkább azt nem tudjuk meg, hogy a három főszereplő lányt a barátságnak milyen formája fűzi össze, mert nem, hogy szöges ellentétei egymásnak, hanem gyakorlatilag mindhármójuk jellemrajza maximum két szóval körülírható (teszem azt a "suli szépe", a "vagány focista" és a "visszahúzódó leszbikus").

Igen, a Blockers egy kliséhalom, de ettől még lehetett volna mondjuk közepes, amin elnevetgél az ember egy hőségtől punnyadt szombat este, aztán azon nyomban elfelejti, ahogy megjelenik a stáblista. Nem akarok mindig azzal jönni, hogy régen minden jobb volt, de a mostani vígjátékokra ez eléggé igaz lenne. Úgy látszik, Hollywoodban már az ivóvízbe keverik a fogalmazásgátlót, mert amúgy valamit csak ki tudnának izzadni magukból. A magam részéről igényem, az lenne rá, addig viszont maradnak az ilyen nem épp bántóan rossz, de ettől még igénytelen darabok. (A plakáton pedig azért van egy baromfi stilizált képe, mert angolul a cock=kakas, de ugyanezt a szót szlengben szokás a férfi nemi szerv szinonimájaként is használni. Gondolom, Cockblockers volt a film munkacíme, amit nemes egyszerűséggel úgy lehetne fordítani, hogy F*sztorlasz, de valószínűleg ez már odaát is túl erős lett volna.)