Mission: Impossible - Utóhatás (Mission: Impossible - Fallout)

Tom Cruise az évek során kapott már hideget-meleget, de két dolgot nem lehet elvitatni tőle: a profizmusát és a maximalizmusát. Vegyük például a Mission: Impossible franchise-t. És nem csak azért, mert most erről lesz szó, hanem, mert az egyik legjobb példa. Kedvelem a szériát, de azért valljuk be: az első rész trükkjei felett azért már eljárt az idő, még, ha maga a film nem rossz, akkor is, a második pedig pont azért nem működik már, mert rettenetesen túltolták, minden értelemben. A harmadik résztől azonban feltámadt hamvaiból a sorozat, és azt gyanítom, ez nem kizárólag J.J. Abrams, rendezőnek köszönhető, hanem Tom Cruise is vastagon benne van. Teljes mellszélességgel kiáll ezekért a filmekért, elképesztő, hogy mi mindent bevállal, mindezt pedig egyetlen céllal teszi: a néző szórakoztatásáért. Neki nem elég az, hogy adott esetben távolról mutatja a kamera, ahogy egy kaszkadőr átugrik egyik épületről a másikra, ő maga akarja megcsinálni a jelenetet, még, ha közben a lábát töri, akkor is (benne hagyták a filmben). Nézhetjük úgy a dolgot, hogy ez felesleges kockázat a részéről, sőt úgy is, hogy mindeközben a kaszkadőrök elől veszi el a munkát, de az érem másik oldala az (és ezt a nézetet vallja ő is), hogy az emberek azért ülnek be a filmjére, hogy őt lássák, és amire ellenőrzött körülmények között fizikailag képes, azt be fogja mutatni. És még a tétet is képes emelni részről részre. Nem tudom, meddig akarja ezt folytatni, mert bár 56(!) évesen még mindig elképesztő kondiban van, de nyilván ő sem innen akar nyugdíjba menni. A Fallout egy elég jó lezárás lenne a franchise-nak, de Tom Cruise-t ismerve nem itt és nem így fognak véget érni Ethan Hunt kalandjai.

Igen, nincs tartalomleírás, és ez, mint általában, most sem véletlen, szóval kezdjük is mindjárt ezzel. Nem mondanám, hogy hardcore spoilerfób vagyok, de azért szeretem messzire elkerülni a konkrétumokat, mert hiszek abban, hogy a moziban ülve kell felfedeznünk a film részleteit. Pont nem olyan régen láttam egy videót a trailer-készítés hátteréről, és abban egy ezzel foglalkozó cég emberétől hangzik el, hogy az a legjobb, ha egyetlen előzetest sem látunk, mielőtt beülnénk a filmre. Egy Mission: Impossible-típusú film esetében pedig mindig lehet számítani egy vagy több nagyszabású attrakcióra, és ez nyilván annál nagyobbat üt, minél nagyobb a vászon, de ha ez(eke)t a jelenete(ke)t korábban már láttuk az előzetesben, akkor pont a jelentősége, azaz a hatás marad el.

Tom Cruise ejtőernyős ugrást hajt végre egy repülőből kiugorva. Nem is olyan nagy szám, mondhatnátok, mire ez a nagy spoilerpara? Akkor helyezzük kontextusba a dolgot: Tom Cruise 25000 láb (azaz több, mint 7000 méter) magasból ugrott ki (!), több, mint százszor (!!), mégpedig azért, hogy meglegyen az a három (!!!) felvétel, amit a rendező szeretett volna. Még mindig nem annyira nagy szám? Akkor árnyaljuk tovább: mert, hogy nem ő volt az egyetlen, hanem vele együtt ugyanígy végrehajtotta az ugrást az az ejtőernyős is, akire kamerát erősítettek, hogy filmezhesse a repülőből kiugró színészt, mindezt úgy, hogy tulajdonképpen nem látta, mit filmez, csak reménykedhetett, hogy jól sikerül a felvétel. Plusz még az a néhány biztosító ember, aki azért volt jelen, hogy beavatkozzon, ha bármi gond adódna, de ők nyilván nem látszanak a végleges jelenetsoron. Szóval azt gondolom, jobban jártok, ha az ilyen képsorokkal a moziban szembesültök először, de részemről a sztori fordulatait sem szeretném lelőni.

A hibái mellett azonban nem mehetek el szó nélkül, különösen az egyik nagyobb esetében, ez pedig a rabszállítós jelenet. Mert, hogy megbilincselt barátunkat egy helikopterben látjuk először, azzal szállítják egy olyan helyszínre, ahol átpakolják egy páncélozott furgonba, hogy aztán azzal átszállítsák......hé, várjunk csak! A fickót valahol betuszkolták egy helikopterbe. Mi a frászkarikáért nem szállítják azzal rögtön a végleges helyszínre? Jaaa, hogy ezt kívánja a forgatókönyv? Az mááás. Nyilván senkit sem érdekel rajtam kívül, hogy ez az egyik legbénább írói húzás evör. Ha a helikopteres jelenetsort kivágjuk a filmből, és csak azt mutatjuk, ahogy megbéklyózott barátunkat kikísérik egy épületből és be a furgonba, az logikus lenne, így viszont egy baromság. De ugyanígy mondhatnám azt a képsort is, amiben elhangzik, hogy "nem öllek meg, mert a főnökömnek még tervei vannak veled", mert szintén borzasztó erőltetett és ötlettelen, a teljesen random, a kalapból előhúzott "őrangyal" szöveg kétszeri hangsúlyozása meg már az általam egyáltalán nem kedvelt  "értik, kedves nézők?" kategóriája. Ja és abban is biztos voltam, hogy az lesz az áruló, akire az első pillanatban gondoltam (nem, nem én vagyok ekkora koponya, hanem ilyen átlátszó az a cselekményszál).

DE... (igen, már megint van egy ilyen jelentőségteljes DE) ...a Mission: Impossible - Fallout egy nagybetűs blockbuster, olyan akciókkal, amiket máshol abszolút nem látni (bunyó egy klub mosdójában, motoros száguldozás Párizsban, bukósisak nélkül, olykor szemben a forgalommal, helikopteres üldözés és "landolás", bunyó a sziklaperemen, és még sorolhatnám). És ugyanilyen nagybetűs szórakozás is, amiben nem csak Tom Cruise teszi oda magát, hanem a többiek is, és biztos vagyok benne, hogy nem csak azért, mert a főszereplő megteszi, hanem azért is, mert közben ők is állatira élvezik. Talán nincs szükség a 147 perces játékidő minden pillanatára, mert ahogy a mellékelt ábra mutatja, látszanak a hibái, az viszont biztos, mint ahogy eddig is az volt a sorozat harmadik része óta, hogy a moziban ülve egyáltalán nem tűnt fel az idő múlása. A Mission: Impossible - Fallout messze nem tökéletes, de ettől még lehet jó film, mert a kikapcsolódást az első perctől az utolsóig biztosítja. Tudjuk, miért ülünk le elé, és pontosan azt kapjuk. Soha rosszabb definíciót ennél.