"You had one job" - ahogy az amerikaiak szokták mondani, azaz egyetlen dolgod lett volna. Jelen esetben egy másfél órás akciófilmet csinálni egy olyan alapfelütésből, amiben egy magasan képzett elit ügynöknek (Mark Wahlberg) el kell szállítania egy informátort (Iko Uwais) 'A' pontból 'B' pontba, a kettő között a címben jelzett távolság, a nyakukon meg egy állig felfegyverzett kivégzőosztag. Ennyi. A sztori a söröskupak egyszerűségével bír, de Peter Berg, rendező valamiért feltétlenül szükségét látta agyonbonyolítani.
Kezdjük azzal, hogy hiába a viszonylag rövid játékidő, két óra felettinek érződik, annyi benne a helykitöltő, és minden egyes ilyen jelenet borzasztóan izzadtságszagú. Erőltetik, de minek. Aztán, amit a forgatókönyvíró és a rendező karakterábrázolás címszó alatt elővezet, az gyakorlatilag minősíthetetlen. Már a főcímben megpróbálják Mark Wahlberg figuráját piedesztálra állítani, hogy mekkora penge ügynök is ő, mert bár mintha bipoláris személyiségzavara lenne, mégis épp ez teszi alkalmassá erre a munkára, na hagyjuk már. Különösen azért, mert Wahlberg színészileg alkalmatlan ezt érzékeltetni, így a szigorúra összehúzott szemöldökkel újra és újra prezentált kirohanásai pont a néző szimpátiáját ássák alá; akit a vásznon látunk, az csak simán egy s*ggfej, nem több.
Na persze a The Walking Dead-ből licencelt Lauren Cohan sem jár jobban partnerénél, ő ugyanis egy zűrös családi drámát kapott háttérsztori gyanánt (az exférjét épp a rendező alakítja egy "akár insider joke is lehetett volna, de nem lett az" típusú cameo erejéig), csak hát ez se több egy A/4-es oldalnál (széles sorköz, legalább 16-os betűméret). Nem is nagyon tud mit kezdeni a sztori ráeső részével, felváltva keménykedik és dühöng, ennyiben merül ki az úgynevezett színészi játék. És bár sosem gondoltam, hogy ezt valaha leírom, de John Malkovich gyakorlatilag szót sem érdemel, nem is tudom, mit keres itt (mármint a súlyos dollármilliókon kívül). Illetve egyetlen szót mégis érdemel: paróka.
Mindez persze nem sokat számít, mondhatnánk, hiszen itt van nekünk Iko Uwais, harcművész-koreográfus, a test-test elleni küzdelmek legalább jól fognak kinézni a filmben. Hát nem. Illetve lehet, hogy a forgatáson még jól néztek ki, de a végeredmény annyira rommá van vágva, és a kamerát is annyira rángatják, hogy a kifolyó szemünkön kívül semmit sem kapunk. Ráadásul volt még egy potenciál a filmben, nevezetesen Ronda Rousey, ketrecharcos, aki ugyan nem egy színészistennő, mégsem hittem a szememnek, hogy egyéb irányú kvalitásait mennyire elpazarolták.
Az i-re a pontot azonban nem a felsoroltak teszik fel, hanem a tény, hogy a direktor ebből a sztoriból trilógiát tervezett csinálni. Igen, ezt így, vérkomolyan. Rendesen nyitva is hagyta a befejezést, ahogy ehhez illik, bár semmilyen kockázatot nem vállalok, amikor azt mondom: ha lezárja a végét, akkor sem lenne jobb a végeredmény egy hangyaf*sznyival se. 6.1-es imdb-átlag? 4 pontot se adnék rá.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.