Hotel Artemis - A bűn szállodája (Hotel Artemis)

A Hotel Artemis nem egy hétköznapi szálloda. Bűnözőknek nyújt biztonságos menedéket és szükség esetén orvosi ellátást; olyanoknak, akik fizetik a tagsági díjat, és betartanak néhány egyszerű szabályt. Azonban amikor Los Angeles történetének legnagyobb lázadása tör ki városszerte, a hotelben is minden a feje tetejére áll.

Már megszokhattátok, hogy ha ködösen fogalmazok a tartalom ismertetését illetően, annak oka van, és ez most is áll. Mert a Hotel Artemis is olyan film, aminek a sztorijáról jobb minél kevesebbet tudni, a felfedezés öröme ugyanis kárpótolhat az esetleges hibákért, még ha nem is képes feledtetni az érzést, hogy jobb is lehetett volna a végeredmény.

Drew Pearce rendezői bemutatkozása érdekes szerzet. Nem abban az értelemben, ahogy egy ronda nőre szokás mondani, hogy érdekes arcú, de semmiképp sem szokványos, az biztos. Egy Mission: Impossible és az Iron Man harmadik részének forgatókönyve után a direktori feladatkört is magára vállaló úriember munkáján ugyanis leginkább a rutin érhető tetten, de ez egyszerre pozitívum és negatívum. Mert a mérleg egyik tálcáján ott van egy igencsak illusztris szereplőgárda (kivéve Charlie Day, aki ugyanolyan irritáló mitugrász, mint mindig), egy csavaros sztori, a remek képi világ és a magabiztos történetvezetés, ugyanakkor a másik oldalon találunk egy felesleges fordulatot (erről mindjárt bővebben) és azt, hogy a végeredmény hiába szórakoztató, mégis hiányérzetet hagy maga után.

Nem kedvelem Jenny Slate-et, de azért nem vagyok annyira finnyás, hogy ne tudnék túllendülni a jelenlétén. Ezt most csak azért rakom ide elöljáróban, mert a színésznőhöz kötődik az a bizonyos említett fordulat. Nem is igazán jó kifejezés a "fordulat", mert a jelenetsornak nincs igazi következménye, és pont ez az, ami szöget ütött a fejembe. Az a bizonyos rész ugyanis nem illeszkedik organikusan a történetbe, csak azért létezik, hogy előre mozdítsa a sztorit. A forgatókönyv szerint a Nővér és Everest épp a város gengszterkirályát várják a hotelbe, erről kapnak is egy telefonhívást, és nagyjából egy órájuk van a nagykutya érkezéséig. Na most ha a történet ezen pontján a Jenny Slate által alakított Morgan nem tűnne fel a színen, mit csinálna a két főszereplő? Lenyomnának néhány kártyapartit, amíg a góré meg nem jön? Az rém unalmas lenne a néző számára, ezért a forgatókönyv öncélúan berángatja a képletbe Morgan figuráját, hogy legyen némi izgulni való arra nézve, hogy a hotel eredetileg nem fogad be zsarukat, azaz a nőt előbb be, majd pedig ki kell csempészni. Béna megoldás? Nem is kicsit. Lehetett volna jobban? Minden bizonnyal.

Azonban nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy Jodie Foster már 5 éve nem szerepelt nagyjátékfilmben, de ez a kihagyás egyáltalán nem látszik rajta. Visszafogott gesztusokkal, de remekül játszik, tényleg öröm nézni. Igazából egyedül az ő karaktere komplexebb, kap némi háttérsztorit, ami csak annyira van kibontva némi flashbackkel, hogy a néző össze tudja illeszteni a kirakós darabkáit, Foster pedig szállítja a többi hozzávalót, miatta és általa telik meg élettel a Nővér figurája. Aki pedig ehhez hatalmas szívvel asszisztál, az Dave Bautista. Én mondom, ez a fickó többre érdemes annál, sem, hogy random muszklimiska legyen futószalagon gyártott akciófilmekben, mert láthatóan összetettebb karakterformálásra is képes, és jól is áll neki. Mondom ezt úgy, hogy Everest figurájáról az ég világon semmit sem tudunk meg azon kívül, hogy a nevéhez híven nagydarab, ő a hotel ápolószemélyzete, kidobója és gondnoka egy személyben, mikor melyikre van szükség, és rendszeresen zsörtölődik a Nővérrel. Ennyi, és nem több, Bautista azonban olyan jelenléttel rendelkezik, hogy mindez összeáll, és hiteles. Nehéz szavakba önteni, de vele valahogy mégis működik.

Szokatlan módon mindössze másfél óra a játékidő, pedig legalább kettőnek érződött, miközben egy teljes bekezdést szenteltem annak, amit szívem szerint kivágtam volna. A rendező korrektül egyben tartja a filmet, a rutin mégis inkább pejoratív értelemben vett iparosmunkának tűnik a végére, hiába dolgozott saját forgatókönyvből. Nem tudom egyértelműen ajánlani, de le sem akarok beszélni róla senkit, mert végeredményben én jól szórakoztam, és manapság egyre ritkább az eredeti ötlet. Érdekes szerzet, mondom én.