Az utóbbi időben többször eszembe jut egy-egy filmet nézve sokat emlegetett szófordulatom, nevezetesen, hogy nem rossz, de a jó, az nem ilyen. És sajnos az a helyzet, hogy ezzel a filmmel sincs ez másképp.
A világ legrövidebb nevű rendezője, McG (ő rendezte ugye például a Terminátor - Salvation-t) fogta magát, és felütötte a "Hogyan csináljunk olyan akciófilmet, amiben a főhős elvállal még egy utolsó melót?" valamint a "Hogyan csináljunk olyan drámát, amiben a főhős újra felveszi a kapcsolatot a rég nem látott családjával?" című könyveket, és amit ezekben talált, összegyúrta, megspékelte némi bárgyú humorral, és kész is. Bár még így sem tudta eldönteni, hogy akció-thriller vagy akció-vígjáték legyen, lett helyette mindhárom. Vagy inkább egyik se.
Ethan Renner, CIA ügynök (Kevin Costner) egy balul sikerült akció után a kórházban ébredve megtudja, hogy rákos, és már csak hónapjai vannak hátra. Mivel úgyis nyugdíjazzák, Párizsba utazik, hogy megpróbáljon minél több időt tölteni a lányával és a feleségével. De persze a munkaadói megtalálják még egy munkával, cserébe egy kísérleti kezelésért, amivel talán meghosszabbíthatja a családjával töltött időt.
Na most ez így még nem is lenne rossz, ha nem a fent említett két közhelyszótárból építkezne, és nem csak a külsőségekre adna. Mert kérdem én, egy Párizsban játszódó akciófilmnél folyton nevezetességeket kell mutatni? A CIA igazgatója is nyilván pont egy Amber Heard kinézetű (aki, jelzem, még sosem volt ilyen pocsékul kisminkelve, és azok a parókák...), random ügynöknőt kér meg arra, hogy adjon munkát a főhősnek. És ez az ügynöknő ugyan klassz kis nadrágkosztümben vonul az igazgató úr elé, de amint terepen van, előjön belőle a lakk-, bőr-, de főleg kesztyűfetisiszta, aki csak, és kizárólag 200 km/órával tud vezetni a forgalommentes városban.
És ugyan Costnernek a film 90 %-ában egy sál lóg a nyakában (még otthon se veszi le), de a ráküldött bérgyilkosnak eszébe sem jut, hogy esetleg megfojtsa vele (nekem többször megfordult a fejemben, nem csak az ominózus jelenetben).
Érdekes, hogy az akciókat leszámítva (természetesen van kamerarángatás, mert az kell, de amúgy nem rosszak, hősünk hihetően rakja el a csúnya bácsikat), épp azok a jelenetek működnek, amik családi körben zajlanak. Costner és Hailee Steinfeld kettőse természetesnek hat az apa-lánya szerepben. Viszont minden ilyen jelenetre jut egy-egy bárgyú poénkodás, amikor is hűsünk az áldozataitól kér életvezetési tanácsokat a lányát illetően. Na azok viszont rettenetesek.
Összességében a vágatlan változat 123 percét én maximum 100-ra redukálnám (a mozis verzió 117 perc, de az is sok), akkor talán lehetne egy erős közepes, így viszont maximum egynek jó, ha épp nincs más.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.