Sorozatajánló rovat: Luck

Amikor úgy két éve azt olvastam, hogy az HBO sorozatot forgat a lóversenyzésről Dustin Hoffmannal a főszerepben, rögtön tudtam, hogy ezt nekem látnom kell. És ugyan csak most sikerült rá sort kerítenem, és ugyan a csatorna közben elkaszálta a sorozatot, de az első (és így sajnos egyetlen) évad 9 része egy hosszú filmként is felfogható, számomra pedig minden perce megérte.

A lóversenyzés, mint szubkultúra elég távol áll tőlem, mert bár szívesen megnézem, ha egy film arról szól, még életemben nem voltam kint a lovin, és nem is tervezem. Ez a sorozat is megmutatja a sportág árnyoldalát ugyanúgy, mint a szépségeit, de az egész hangulatából az árad, hogy a készítők eléggé otthonosan mozognak ebben a közegben. Ennek a riportnak a tanúsága szerint pedig szakmai szempontból is rendben vannak a látottak.

A színészek egytől-egyig kiválóak, a nagy nevek, mint Dustin Hoffman, Nick Nolte, Michael Gambon, vagy a sajnálatosan időközben elhunyt Dennis Farina ugyanúgy, mint a mellékszereplők. Mindenki megkapja a kibontakozásra szánt időt, és élnek is a lehetőséggel. Ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy nagy többségük tényleg imádja a lovakat. Van, amit nem lehet eljátszatni senkivel, elég, ha forog a kamera, miközben a színész önmagát adja, azzal sokkal jobban átjön a lóval való kapcsolata. Persze az is lehet, hogy csak túlságosan átragadt rám a sorozat hangulata, és ők egyszerűen csak ilyen kiváló színészek. Viszont én mégis inkább az előbbiben szeretnék hinni.

De ami engem igazán berántott, az tényleg a hangulatteremtés volt. A fantasztikus beállítások, a pazar fényképezés és a remek zeneválasztás (ez utóbbiról csak annyit, hogy a sorozat miatt töltöttem le a telefonomra a Shazam nevű applikációt, mert egyszerűen minden betétdalról tudni akartam, hogy mi az, olyan jók). És nyilván nincs minden részben verseny, de amikor van, akkor az mindig gyönyör a szemnek. Semmi kamerarángatás, hanem, szép, tiszta oldalnézeti felvételek kísérőkocsiról, vagy felülről helikopterből (állványról vagy lehet, hogy minidrónról, nem tudom). Szóval testközeli az egész, aminek persze megvan a maga hátulütője is, mert amikor azt mondom: "testközeli", az a sérülésekre, balesetekre ugyanúgy vonatkozik.

Szóval, ha valaki kedveli a lassan építkező, több szálon futó történetvezetést, és érdekli a lóverseny világa, simán bepróbálhatja. A szerencsejáték és bűnözés végig jelen van, és nem finomkodnak, mint ahogy az ilyenkor már lenni szokott, de nem ez a fő vonal, megijedni semmiképp se kell ettől. Viszont aki nem akar bajlódni a mexikói, ír, és egyéb akcentusokkal (Nick Nolte eredeti hangja konkrétan az érthetetlenség határát súrolja), annak inkább szinkronnal javaslom.