Életrajzi film Frankie Valli-ről és a The Four Seasons-ről, akiket Clint Eastwood láthatóan nagyon kedvel. Legalábbis róla nem nagyon tudom elképzelni, hogy olyan rendező lenne, aki egyszerűen felüti a "Melyik zenekarról nem készült még életrajzi film?" című enciklopédiát, és csukott szemmel rábök egy bejegyzésre.
Talán az a "legnagyobb" gond a filmmel (vagy velem), hogy a régi slágerek többségéhez nem tudunk arcot kötni. Ismerjük a dallamokat, akár több feldolgozásból is, dúdoljuk, ha meghalljuk őket, de a legtöbbről nem tudjuk, ki az előadója.
Így jártam most Frakie Valli-vel is, mert bár a név ismerős volt, de dalt nem tudtam volna hozzá társítani, illetve vice versa, mert amelyiket ismertem, arról nem tudtam, hogy az övé. És hiába kedvelem Eastwood rendezéseit, ez a film most nem rántott be.
Pedig szokás szerint szép lassan építkezik a mű, ehhez igazodik a fényképezés is, jók a zenék, ráadásul a főszereplők a szó legszorosabb értelmében nekünk, nézőknek narrálják végig a történetet, ledöntve ezzel a negyedik falat, ami nekem mindig nagy kedvencem.
Számomra az egyetlen igazi eastwoodi pillanat az volt, amikor Frankie a Can't Take My Eyes Off You-t (aminek a Cserháti-féle feldolgozását szerintem mindenki ismeri) énekli a lánya halála után, mert bár ez egy szerelmes szám, abban a pillanatban, mintha a saját fájdalmát énekelte volna ki magából. Lehet ez persze szimpla belemagyarázás a részemről, de akkor is így éreztem.
Akit viszont még külön meg kell említsek, az a mindig zseniális Christopher Walken. Rajta kívül ismert arc nincs a filmben, és ő is csak mellékszereplő, de olyan jelenléte van a vásznon, hogy gyakorlatilag mindenki elhalványul mellette.
Eastwood mester hálistennek rendelkezik olyan stílusérzékkel, hogy egyszer simán megérte megnézni a filmet, ha másért nem is, hát hiányos zenei műveltségemet foltozandó, de nem hiszem, hogy újra elővenném. Frankie Valli rajongóinak viszont tudom ajánlani.
És még valami, záróakkordként: ha a Walk Like A Man refrénjének ütemei ismerősen csengenek, az sem a véletlen műve, köszönjétek meg a Bonbonnak a "Szexepil" című feldolgozást, de linkelni nem fogom.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.