Adam (Joseph Gordon-Levitt) 27 éves, és átlagos, de egészséges életet él; nem iszik, nem dohányzik. Egy egyszerű hátfájással megy el orvoshoz, de rákot diagnosztizálnak nála, egy ritka fajtát, ami a gerincét támadta meg. Barátnőjével (Bryce Dallas Howard) nem éppen olyan a kapcsolata, amilyennek szeretné, így még a kemoterápia előtt felkínál neki egy "menekülési útvonalat", hiszen nem kívánhatja tőle, hogy ezt végigcsinálja vele. A lány persze marad, megpróbálja támogatni Adam-et, kemora hordja - a fiúnak nincs jogosítványa -, még egy kiöregedett versenyagarat is hoz neki menhelyről, terápiás céllal. De végül mégis megcsalja. Így összesen három ember marad, akire Adam számíthat: a kissé túlságosan is ragaszkodó édesanyja (Anjelica Huston), a gyerekkori haverja, Kyle (Seth Rogen), és a pszichiátere (Anna Kendrick). Meg az 50%-os túlélési esélye.
A rák, mint téma ingoványos talaj. És ha egy olyan filmben próbálnak meg beszélni róla, amiben Seth Rogen (aki füves vígjátékokban szerzett hírnevet magának) játszik, az már eleve hátrányból indul. A végeredmény mégis remek: kellő mértékben, és jó ritmusban vannak adagolva a vígjátéki elemek ahhoz, hogy kiegyensúlyozzák a drámát, de ez utóbbi sem tolakodó, nincs az arcunkba nyomva. Hétköznapi, de mégis érzelmes.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szinte minden szereplőt kedvelek. Jó, mondjuk Bryce Dallas Howard, meg az ő zsalugáter méretű műszempillái kivételt képeznek, de a karakter maga nem kedvelhető, ilyennek is kell lennie, szóval a játékába nem kötök bele.
Anjelica Huston szokás szerint zseniális, még ha nincs is sokat a színen (sokszor csak telefonban halljuk a hangját). Ő maga az 'aggódó anya' két lábon járó sztereotípiája, és tökéletesen játszik.
Gordon-Levitt és Kendrick régi kedvenceim már, nincs értelme túlragozni, most is hozzák azt, amit elvárok tőlük, ha valaki ennél többre kíváncsi, javaslom kattintson a nevükre a címkefelhőben, és olvasson el néhány hozzájuk kapcsolódó bejegyzést. Mindketten jól választanak szerepeket, és eddig még nem láttam egyiküktől sem rossz alakítást.
Viszont akit esetleg Rogen személye tartana vissza, annak is nyugodt szívvel tudom ajánlani a filmet, mert emberünknek sikerül felnőnie a feladathoz. Nem mondom, éppenséggel nem hazudtolja meg önmagát, de nem is esik át a ló túloldalára, simán a tűréshatáron belül marad. Ráadásul az egyik kedvenc jelenetem is az ő nevéhez kapcsolódik (Adam talál Kyle lakásán egy könyvet).
Mert azt külön kiemelném, hogy olvasni kell a sorok között. Ne higgyük azt, hogy amit látunk, olyan felszínes, mint amilyennek kinéz. Van mögöttes tartalom, a történet egy-egy pontján a karakterek akár más megvilágításba is kerülhetnek, és erre - mint mondtam - Rogen a legjobb példa.
Hiába komoly a téma, nem szükségszerű, hogy a megvalósítás is az legyen. Szépen egyensúlyozva a vígjáték és a dráma határán (minimális romantikával), érzelmesen, de nem elbagatellizálva is lehet erről beszélni. Például így, ahogy ebben a filmben.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.