Sorozatajánló rovat: Daredevil 1. évad

"Nekem kell lennem annak, akire ennek a városnak szüksége van."

Sürgősen felejtsétek el a 2003-as mozifilmet, ha eddig még nem tettétek meg. Vagy ha esetleg az élmény beleégett a retinátokba, nézzétek meg inkább ezt a sorozatot, garantálom, hogy ez mindent felülír. És már megint a Netflix.

Matt Murdock (Charlie Cox) 9 éves korában balesetet szenved: egy karambolozó teherautó platójáról olyan vegyszer ömlik a szemébe, ami megvakítja, azonban ugyanennek a balesetnek a következménye az is, hogy az összes többi érzéke felerősödik. 20 év múlva Mattből ügyvéd lesz, nappal törvényes úton próbál segíteni a bajba jutottakon, éjjel viszont különleges képességeit felhasználva maszkos igazságosztóként tevékenykedik.

Egyszerű történet, de a Netflixnél szinte a maximumot hozták ki belőle. És ez nem csak a karakterekre, és a köztük lévő dinamikára igaz, hanem a látványosan fényképezett, és még kábeles viszonylatban is meglepően csonttörő akciójelenetekre is.

És mivel ez a módszer már korábban is bevált az effajta, több szereplőt mozgató sztoriknál, kezdjük most is velük.

Matt Murdock/Daredevil (Charlie Cox) - Bevallom, tartottam egy kissé ettől a castingtól. Nem magával a színésszel volt bajom, láttam már korábban, és ott is jól boldogult a szereppel. Csak épp elkövettem azt a hibát, hogy azonosítottam őt a korábbi karakterrel, és nem gondoltam, hogy ebben is jó lehet. De a várakozásaimat és az előítéleteimet messze túlszárnyalta. Jól alakítja a vak ügyvédet, de ha akcióra kerül a sor, ott is megállja a helyét. Persze nyilván ez utóbbira rásegít a dublőre, ha volt (és nyilván volt), meg a fényképezés is (erről bővebben később), de az összképre nem lehet panasz. Ráadásul a hangjával is színészkedik. Nem arra a tüdőbeteg hörgésre kell gondolni, amit Christian Bale művelt Batman-ként - bár nekem azzal sem volt bajom -, egyszerűen csak remekül meg lehet különböztetni a két karaktert, akit játszik. Ügyvédként lágy, megnyugtató hangja van, az a fajta, akinek simán elhiszed, hogy minden rendben lesz, ha azt mondja. Viszont Daredevil-ként kemény, karcos, félelmet és irgalmat nem ismerővé válik a tónus, azt már nem szívesen hallanád egy sötét sikátorban. Tényleg remek, na.

Franklin "Foggy" Nelson (Elden Henson) - Matt legjobb barátja, és egyben partnere ügyvédként is. Együtt végezték a jogi egyetemet, együtt gyakornokoskodtak egy cégnél, amit mindketten utáltak, és együtt alapítottak ügyvédi irodát. Első látásra ő lehetne a komikus mellékalak a történetben, de sokkal több ennél: olyan társ, akire Matt-nek szüksége van. Henson pedig nagyszerűen alakítja a figura minden aspektusát. Különösen jó példa erre a 9. epizód vége, és a 10. epizód ehhez kötődő jelenetei.

Karen Page (Deborah Ann Woll) - Az első ügyfél, majd titkárnő, és jóbarát (ezt majd megértitek, nem részletezem). Volt némi előítéletem a kisasszonnyal kapcsolatban is, lévén, hogy ismerem már a True Blood-ból, ott pedig a sztori java részében nem volt több dekoratív biodíszletnél. Kötődtek hozzá ugyan ott is jó jelenetek, vagy akár történetszálak is, de elsősorban a küllemével nyerhette el a tetszést, semmint a játékával. És aki most azt gondolja, ő is kitett magáért, annak bizony igaza van. Rövid idő alatt sikerült lerombolnia a róla kialakult elképzelésemet, átadva a helyét valami sokkal jobbnak. Hiába na, sokat változott az évek során. De persze a külcsín azért jelentősen növeli a tetszési indexet itt is.

Wilson Fisk/Kingpin (Vincent D'Onofrio) - Sok pozitívumot tényleg nem lehet elmondani a 2003-as filmről, de az egyik mindenképpen Michael Clarke Duncan rendkívül karizmatikus Kingpinje. Annak a fickónak olyan jelenléte volt a vásznon - és nem csak a méretei miatt -, hogy még egy ilyen rossz filmbe is tudott csempészni felejthetetlen jeleneteket. Olyannyira, hogy a sorozatról szóló első hírek hallatán azon kezdtem gondolkodni, hogy ki lehet olyan kaliberű egyéniség, aki helyettesíteni tudná Duncant? Nos Vincent D'Onofrio-t mindig is jó színésznek tartottam, de azt kell, hogy mondjam: ő volt a tökéletes választás. A fellépése, a megjelenése gyakorlatilag hibátlan, és a figura brutális oldalát is fantasztikusan hozza. Mert csak néhány olyan pillanat van, amikor felszínre tör az a Kingpin, akit a képregényekből ismerhetünk, de az összes ilyen pillanat emlékezetes (spoilermetesen csak annyit mondanék: kocsiajtó). D'Onofrio a karakter olyan mély rétegeit mutatja meg, amikre eddig talán nem is gondoltunk; higgyétek el, ha azt mondom: minden rezdülése aranyat ér.

James Wesley (Toby Leonard Moore) - Fisk mindenese, egyben legjobb, ha nem egyetlen barátja. Moore számomra ismeretlen volt eddig, de a kimért higgadtságával ritka tenyérbemászó figurát alakít. És meg kell, hogy mondjam, remekül. Számomra az egyik legmeglepőbb fordulat is az ő nevéhez kötődik.

Leland Owlsley (Bob Gunton) - Bankár, Fisk pénzügyeiért felelős. Gunton ismerős lehet sokaknak, elég jellegzetes arca van, sok fimben játszott már, de ilyen karaktert eddig én még nem láttam tőle. A figurának elég cinikus, fanyar humora van, és ugyan Guntonból ezt nem néztem ki, mégis remekül áll neki.

Ben Urich (Vondie Curtis-Hall) - Újságíró, Fisk leleplezésén dolgozik. Hall-ról meg annyit, hogy amikor először megláttam a sorozatban, rögtön az jutott eszembe: "jé, ez a fickó rendezte az Utolsó belövés-t" (klasszikusokat kedvelőknek a Die Hard 2-ből lehet ismerős, ő az egyik "tolvaj punk" a csomagmegőrzős jelenetből). Aztán azóta se láttam tőle semmit. Erre most itt van, és milyen jól játszik. Nem túl nagy szerep, de azért kihozza belőle, amit lehet.

A mellékszereplők közül még hármat emelnék ki: Rosario Dawson-t, mert egyrészt nagyon kedvelem, és a kevés jelenete ellenére most is remek (és továbbra is irtó szexi), Ayelet Zurer-t, mert soha nem láttam eddig semmiben, de olyan kisugárzása van, hogy öröm nézni (a játékát is), és Matt Gerald-ot, mert eddig jóformán csak akciófilmek mellékszereplőjeként tűnt fel (általában rosszfiú, és általában a főhős elintézi), de itt bebizonyítja, hogy azért jóval több van benne ennél.

És most a technikai rész, ahogy ígértem: az akciók nem mennek a történet rovására, szépen vannak adagolva, és ritka kivétellel nem fordulnak öncélúságba sem (a ninjás jelenetek például szerintem nagyobbat ütöttek volna, ha csak az epizód elején és végén látjuk őket, és nem még vagy háromszor, flashforwarddal megszakítva a sztorit). A fényképezés pazar. Amikor csak dialógusok vannak, akkor is jó, szinte észre sem venni, pedig olyankor is vannak jó megoldások és beállítások, de az akciójelenetekben még inkább. Ilyenkor általában rengeteg a vágás (mégsem rángatják a kamerát), és ahhoz képest, hogy sokszor filmeznek sötétben, mégis rendkívül dinamikus az összkép. Daredevil éjszaka dolgozik, szóval érthető, de direkt rá is mennek arra, hogy ne lássunk sokat, ami egyrészt nyilván költséghatékony, másrészt nem lógnak ki annyira az esetleges hibák, vagy kaszkadőrtrükkök. És még valami az akciókról: odakint gyakorlatilag 18-as karikával adja a csatorna, szóval nem finomkodnak, nyers, és brutális, de néhányszor még én is felkaptam a fejem a meglepetéstől. Ez persze inkább az adott jelenet hatásának szólt, azért nem fröcsög a vér az arcunkba.

Mint mindennek, ennek is megvannak a maga hibái, viszont a koncepció van annyira jó, hogy sikerül feledtetnie ezeket. A történetvezetés talán lassú egy kicsit, de csak 13, egyenként egy óra körüli epizódról van szó, ezzel kellett gazdálkodniuk, és végül is sikerült úgy elvarrni a szálakat, hogy ha nem lenne második évad, akkor is kerek egészet alkotna. Nem akartak nagyot markolni, és sikerült is többé-kevésbé megmaradni a realitás talaján. Sokkal darkosabb, mint a Marveltől eddig bármi, de ha ez maradna az elvárható minimum, én szívesen néznék hasonlót. Komolyan: soha rosszabbat ennél.