Lánytesók (Sisters)

Maura (Amy Poehler) és Kate (Tina Fey) még utoljára rendeznek egy hatalmas bulit, mielőtt a szüleik eladják a házat, amelyben a lányok a felnőttek.

Igen, a film sztorija egyetlen mondatban összefoglalható, ez a hullámcsat egyszerűségű keret mégis garantálja az önfeledt nevetést szinte a kétórás játékidő teljes egészében.

Ez pedig egyrészt a feelgodra megírt forgatókönyvnek köszönhető (grátisz 80-as, 90-es évek nosztalgiafaktor), na meg természetesen Amy Poehler és Tina Fey rendkívül szórakoztató kettősének. Hiába, nagy előny, ha a főszereplők a való életben is barátnők, és persze az sem hátrány, ha jó a humorérzékük. Ez utóbbiért pedig egyiküknek sem kell a szomszédba mennie, minden gond nélkül, és látható élvezettel csinálnak hülyét magukból, ha kell. Ettől függetlenül persze a végső konklúziót tekintve a Sisters sem zökken ki a minimális életigazsággal megspékelt vígjátékok jól kitaposott medréből, de Jason Moore, a Pitch Perfect rendezője biztos kézzel vezényli le a filmet, a kötelező tanulság pedig csak rövid időközökre bontja meg a ritmust.

Mint mondtam, mindkét főszereplő remek komika, Poehler jelen esetben a végletekig segítőkész, kedves és aranyos karaktert alakítja, Fey pedig a harsány, dögös bulikirálynőt. Viccesek a saját szerepükben, de viccesek akkor is, amikor egymás szerepeit próbálják eljátszani, a történet szerint inkább kevesebb, mint több sikerrel. Mivel mindkét színésznő elég szókimondó, nem hangzik hiteltelenül a szájukból az a viszonylag sok káromkodás, ami elhangzik, nem erőltetett a dolog, és szerintem épp ezért nem is válik öncélúvá a vulgaritás. Mellettük csak két mellékszereplőt emelnék ki: John Leguizamo ismét lubickol abban a nyúlfarknyi szerepben, amit kapott, John Cena, pankrátor pedig még a minimális vászonidejével és az egyetlen arckifejezésével is zseniális.

Sokszor mondtam már, hogy nem kell sok egy jó filmhez. Jelen esetben elég volt Amy Poehler és Tiny Fey kettőse, egy jól megírt forgatókönyvvel megtámogatva. Az élmény hatása alatt nem mindig vagyok biztos az újranézési faktorban, de, hogy egynek simán jó volt, abban az vagyok. Ajánlom.