Michael Bryce (Ryan Reynolds) a világ egyik legjobb testőre volt, de miután az egyik ügyfele meghalt, ő is a szakma lecsúszottjai közé került. Olyannyira, hogy kénytelen elvállalni egy bérgyilkos, Darius Kincaid (Samuel L. Jackson) védelmét, akinek egy orosz háborús bűnös (Gary Oldman) ellen kellene tanúskodnia a hágai Nemzetközi Bíróságon. A probléma azonban nem csupán annyi, hogy egy egész orosz kivégzőosztag lohol a nyakukban, hanem, hogy Kincaid korábban már többször is meg akarta ölni Bryce-t.
A The Hitman's Bodyguard az előzetesek alapján egy akciófilmbe oltott buddy comedy lenne, egy laza baromság, ami még véletlenül sem terheli meg a szürkeállományunkat, miközben toljuk befelé az arcunkba a vödrös popcornt. És tulajdonképpen pontosan az is. Csak éppen széthúzták két órára, az így keletkezett lyukakat pedig felesleges moralizálással és nyakatekertséggel tömték ki.
Érződik a játékidő hossza, és egy akció-vígjátéknál ez rossz ómen. Nem azt mondom, hogy a végeredmény is rossz lenne, mert épp a fent leírtakat váltotta ki belőlem: kellemes röhögcsélést némi junkfooddal fűszerezve. De egyetlen vígjátékban sem kellene látnunk diktátorokat, meg népirtást, a sztori ezen részét nagyon át kellett volna írni. Ezen felül viszont már tényleg csak egyetlen negatívumot tudok felróni a filmnek, nevezetesen a borzasztó operatőri munkát. Azt hiszem, ez valami koncepció akart lenni, de ilyen tévéfilmes képi világot, ennyire pocsék fényelést, és filléres digitális trükköket már rég láttam. Értem én, hogy "csak" 30 millió dollár a költségvetés (valószínűleg ez indokolja a meglepően sok európai helyszínt), de ha egy mód van rá, ennek az operatőrnek többé ne adjanak munkát, csak valami mexikói szappanoperában, mert ez oda való, nem A-listás sztárok hátteréül.
Ennyi az ócsárlás, azonban minden más remekül működik. Jackson és Reynolds tökéletes párost alkotnak, a zsánerre jellemző verbális haveri szívatás hibátlan, és mivel R besorolású filmről van szó, az adok-kapok nem kevés szitkot is tartalmaz. Apropó itt jegyezném meg, hogy Samuel L. Jackson azon kevés színészek közé tartozik, akinek a szájából ezredszerre is ugyanolyan faszán hangzik a "motherfucker", ha ezt nyomná az idők végezetéig, akkor sem unnám meg. Mindketten remek komikusi vénával rendelkeznek, és ezt ki is használják, tényleg jók együtt.
Az akciójelenetek során London, Amszterdam és Hága is háborús övezetté válik, nem finomkodnak, egy egész fegyverarzenált vonultatnak fel, vagy egy tucat kocsit törnek rommá és/vagy robbantanak fel, ráadásul kifejezetten kreatív megoldásukat is láthatunk, elég, ha csak azt a jelenetet említem, ami egy étterem konyhájában kezdődik, majd egy szerszámboltban ér véget, esetleg azt, amiben Jackson kicsinál pár rosszfiút egy piros lámpás lebuj hátsó szobájában.
Összességében nem bántam meg ezt a két órát, csak többet fészkelődtem a hátsó felemen, mint amire számítottam. A végső verdikt ezért az, hogy a The Hitman's Bodyguard egyszer rendben volt, de, hogy újra elővegyem, arra még nem keveset várni kell.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.