Könyvajánló rovat: Neil deGrasse Tyson - Ha felfal egy fekete lyuk (Death by Black Hole)

A Kozmosz: Történetek a világegyetemről című ismeretterjesztő sorozat nézői már jól ismerik Neil deGrasse Tysont, aki magával ragadó lelkesedéssel képes megismertetni a világegyetem rejtélyeit a nagyközönséggel. Ebben a könyvben a szerző több mint negyvenet válogatott össze korábbi írásaiból, melyek számos izgalmas témát dolgoznak fel. Megtudhatjuk például, hogy Hollywood hogyan próbálja minél élethűbben visszaadni az éjszakai égbolt látványát, de arról is szó esik, mit tapasztalnánk egy fekete lyuk belsejében, vagy hogy milyen is a tudósok viszonya Istenhez. Tyson Amerika legnépszerűbb asztrofizikusaként remek ismeretterjesztő stílusban, közérthetően önti formába a kozmológia bonyolult témáit, közben pedig óhatatlanul is átadja olvasóinak a világegyetem iránt érzett rajongását.

Utólag is elnézést, hogy a megszokott tartalomismertetés helyett egy az egyben lenyúltam a könyv hátuljára nyomtatott fülszöveget, de erre két jó okom van: egyrészt ennél jobban én sem tudtam volna összefoglalni, másrészt pedig nekem ennyi elég volt ahhoz, hogy el tudjam dönteni, ezt nekem el kell olvasnom. Illetve még ennyi se kellett, de ne szaladjunk ennyire előre.

Ha sem magamat, sem a tanulmányaimat nem akarnám degradálni, olyan frázisokkal élnék, mint például "a fizika és matematika nem erős oldalam", esetleg "humán beállítottságú vagyok", de az igazat megvallva mindig is utáltam a reál tantárgyakat. A csillagászat viszont mindig érdekelt. Na persze nem azon a szinten, ahol Dr. Tyson tevékenykedik, hanem a nagyjából minden gyerek fejében létező, romantizált módon: egy arra alkalmas, óriási távcsővel bámulni a csillagos égboltot. Hogy mégsem lettem csillagász, abban leginkább a fent említett "beállítottság" akadályozott meg, mert, mint kénytelen voltam rájönni, a csillagászathoz bizony épp a fizika és a matematika biztosít hátteret. És, hogy mi szükség van erre a hosszúra nyúlt, önéletrajzi bevezetőre? Azért kell ez ide, hogy érzékeltessem, mire képes egyetlen ember, és az ő őszinte lelkesedése.

Neil deGrasse Tyson az asztrofizika rocksztárja, és ahogy előadja a mondanivalóját, az maga a rock'n'roll. Nem úgy, mint a zene, vagy a tánc, hanem, mint az életérzés: 100%-os rajongás, teste minden egyes porcikájával, benne van a mimikájában, a gesztusaiban. Vagy, ahogy jó barátja, a televíziós talkshow-host, Steven Colbert fogalmazott: a tudomány már-már szexi, ahogy Dr. Tyson tálalja. Tévedés ne essék, nem kezdtem el szeretni miatta sem a fizikát, sem a matematikát, azonban elérte, hogy érdekeljen. Szívesen mondanám, hogy azért, mert érdekesen beszél a témáról, de az igazat megvallva vele kapcsolatban az "érdekes" egyszerűen túl prózai jelző. Mert, ahogy Neil deGrasse Tyson beszél, azt csak szuperlatívuszokkal lehet jellemezni.

És pontosan ilyen ez a könyv is, aminek a teljes címe: Ha felfal egy fekete lyuk, és egyéb kozmikus komplikációk (Death by Black Hole and Other Cosmic Quandaries), de azért beláthatjátok, hogy ez túl sok szó egy egyszerű blogposzt címének. Nem kevés Dr. Tyson nevéhez kötődő videót megnéztem, úgyhogy az előadásmódja, de még inkább a hangja gyakorlatilag belém ivódott. Magyarul olvasom a könyvét, mégis fülemben cseng a jellegzetes orgánuma, mintha csak nekem mondaná, amit mond, és épp ez a lényeg. Mindegy, hogy csak egyetlen emberhez beszél, vagy egy előadóterem pódiumán áll, az élmény ugyanaz: személyessé teszi a mondanivalót, bevonja a közönségét, átragad ránk a rajongása, és egyszeriben érdekelni fog minden, ami csak elhangzik a szájából. Mindegy, hogy arról van szó, hogy mikor hagyjuk el majd ezt a bolygót, vagy, hogy mi tartja őt ébren éjszakánként, esetleg egy objektumról, ami a naprendszerünkön kívülről érkezett, a Star Wars-ról, vagy csak a Fogtündérről. Tisztában vagyok vele, hogy ezek csak random kiragadott példák, szimpla beszélgetések a tudomány szempontjából jelentéktelen talkshowkban, de pont ez benne a ráció: hogy széles kört ismertet meg olyan dolgokkal, amikkel amúgy nem foglalkoznánk, mert teszem azt az okostelefonunk buzergálása fontosabb.

És pusztán ennyit szeretnék én is: szélesebb kört megismertetni Neil deGrasse Tyson munkásságával, még, ha nyilvánvalóan abszolút más léptékben is vagyunk erre képesek, ő és én. Kiveszőben az olvasás, és ez szomorú. Kellenek az ingerek, amiket egy könyvtől kaphatunk, kell, hogy megdolgozza az agyunkat, a fantáziánkat, kell, hogy gondolkodjunk bizonyos dolgokon, még, ha csak rövid ideig is. De nyilván nem csak ezért sajnálom, hogy a hazai fordításban ez az egyetlen könyv, ami megjelent tőle.