A gyógyulófélben lévő alkoholista Danny Tate, újságírót (Jamie Dornan) a lapkiadó Londonból Los Angelesbe küldi egy interjú miatt. Hervé Villechaize (Peter Dinklage) több, mint 10 éve nem nyilatkozott senkinek, és addigra már bőven túl volt a pályája csúcsán. A riporter számára maga a sztori elsőre jelentéktelennek tűnik, azonban az éjszaka, amit egymás társaságában töltenek, mindkettejük életére befolyással lesz.
Kedvelem James Bondot, és természetesen láttam Az aranypisztolyos férfit is, ezért tudtam, ki az a Nick Nack, azt azonban nem, hogy Hervé Villechaize kicsoda valójában. Ez egyrészt a koromból adódik, másrészt abból, hogy a Fantasy Island című sorozata hazánkban nem került adásba, így az én szememben nem ő "a világ legismertebb törpéje". Maga a film viszont érdekelt, és erre több okom is volt.
Egyrészt Peter Dinklage személye, aki (mint általában) egész egyszerűen fantasztikus. Egy akcentust megtanulni, és a kétórás játékidő alatt végig prezentálni is nehéz, de Dinklage Hervé sajátos orgánumát is utánozza. Az illúzió persze ennek ellenére sem tökéletes, hiszen a két színész gyakorlatilag egyáltalán nem hasonlít egymásra, azonban mégsem Peter Dinklage az, akit a vásznon látunk, de nem is Hervé Villechaize. Mindkettő, és egyik sem, nehéz megfogalmazni, de a teljesítmény elképesztő.
Másrészt Jamie Dornan, aki nagyon igyekszik maga mögött hagyni a szürke összes árnyalatát, a karakterrel és annak népszerűségével együtt. A My Dinner with Hervé viszont olyan film, amiről szenvedélyesen beszélt minden interjúban, amit ezzel kapcsolatban láttam vele, mintha amolyan szeretetprojekt lett volna a számára. És szívét-lelkét beleadja a szerepbe, igazán jól játszik, tényleg csak dicsérni lehet.
Sztárstátusz, hamis csillogás, hazugságok akár önmagunknak is; bármi, amitől különlegesnek, kiváltságosnak érzi magát az ember. Ez mind benne van ebben a két órában, remek dialógusokkal, remek színészek tálalásában. Még véletlenül sem mondhatom persze, hogy most már tudom, ki is az a Hervé Villechaize, de árnyaltabb lett a kép. Abszolút megérte végigülni a játékidőt, egy pillanatra sem unatkoztam.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.