Mike (Channing Tatum) már 3 éve nem táncol, elege lett a chippendale-életvitelből, inkább saját vállalkozásba kezdett. Korábbi "munkatársainak" viszont szükségük van rá, mert visszavonulásuk előtt még egy utolsó fellépést mindenképp meg akarnak ejteni az évente megrendezett "chippendale-fesztiválon", Myrtle Beach-en.
Egyetlen képkockát sem tudnék felidézni az első részből, egyrészt mert már akkor is hangsúlyoztam, hogy nyilvánvalóan nem én vagyok a célközönség, másrészt pedig eléggé egyszernézős volt, még ha a kategórián belül azért kellőképp szórakoztató is. Milyen lehet egy férfisztriptíz-film második része? Még több póz? Még több tánc? Még több izom? Még több párzó mozdulatsor? Igen, ez mind benne van, de közben látványosan nem veszi komolyan magát egy pillanatara sem. És ez válik a leginkább hasznára.
Mert azt azért előre megmondhatom, hogy az egyszernézős kategóriából nem sikerül kilépnie, de valószínűleg nem is ez volt a céljuk vele. A srácok láthatóan iszonyú jól érezték magukat a forgatás alatt, és semmi mást nem akartak elérni, mint, hogy ez a hangulat a nézőre is átragadjon. Ha azt mondom: férfiszemmel is hibátlanul sikerült, az azért elég jó ajánlólevél, nem?
Ha azt gondoljátok, a fent leírt pár sornyi tartalom egy hullámcsat egyszerűségével bíró sztorit sejtet, akkor igazatok van. Akad még ugyan néhány történetszál, de az egész annyira random, hogy a finálé kivételével gyakorlatilag a jelenetek sorrendje is felcserélhető lenne. A film közepe táján - némi tudatmódosító szer hatása alatt - a fiúk az addigi megszokott műsorszámaikat a szó legszorosabb értelmében kivágják az ablakon: megszabadulnak a jól bevált rutintól, és inkább rögtönöznek. Nos, ilyennek tűnik az egész film: rögtönzések sorozata. Ha ez egy mély dráma, vagy kemény akciófilm lenne, ezt akár számon is kérhetnénk, de mivel, mint említettem, egy pillanatig sem lehet komolyan venni, ez így jó, ahogy van.
Ugyan előkerülnek olyan problémák, mint, hogy hiába vannak a srácok tökéletesre kigyúrva, nem találnak maguknak egy normális csajt, mert mindegyik csak egy darab húsként kezeli őket. Ez a fiatalabbaknak bejön, de az idősebbek (némelyikük már közelebb van a 40-hez, mint a 30-hoz) már inkább megállapodnának. És azon is agyalniuk kell, hogy mihez is fognak kezdeni visszavonulásuk után? De mindez persze huszadrangú, és elenyészik, bár nem is akarják elmélyíteni, mert közben képtelenség például egy olyan jelenetet nem vigyorogva nézni, amiben a Joe Manganiello által alakított Big Dick Richie feldobja egy unott lány napját egy élelmiszerboltban.
A srácok amúgy egyáltalán nem játszanak rosszul, a tánctudásukra pedig végképp nem lehet panasz. A zene is klassz, már ha valaki szereti a középtempós hip-hopot, meg a vonaglós rnb-t, a jelenetekhez minden esetre tökéletesen passzol. A táncra visszatérve viszont azt mindenképp megjegyezném, hogy a fiúk előtt le a kalappal, mert néha úgy pakolgatják a lányokat maguk körül, mintha egyik se lenne több pár dekánál. A finálé tükrös show-jára ez különösen igaz.
Továbbra sem én vagyok a célközönség, és a film megértési költsége sem nőtt egy centit se, de szórakozásból soha rosszabbat. Majdnem két óra, de lányok, nektek biztos nem kell külön mondani, hogy hamar elrepül az.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.