"Ha úgy élsz, hogy csak azt hiszed el, amit látsz, akkor kihagyod az életed legnagyobb részét."
Pete (Oakes Fegley) autóbaleset miatt árván marad egy isten háta mögötti erdőben, mérföldekre a legközelebbi várostól, de barátra lel egy ott élő zöld, szőrös sárkányban, akit Elliottnak nevez el. Pete évekkel később találkozik csak emberekkel, ekkor viszont el kell döntenie, beilleszkedik-e a világukba, vagy inkább Elliottal marad.
Könnyed, de varázslatos családi kaland kicsiknek és nagyoknak. Azt hiszem, így lehetne a legegyszerűbben összefoglalni a filmet. Kevesebb ilyesfajta mese készül mostanában, annyira elárasztottak bennünket az animációs filmek, a Pete's Dragon mégsem ettől különleges, és nem is az életszagúsága az, ami megmarad bennünk róla, sőt igazából semmi egyedi nincs benne. A nyílegyenes történetvezetésben nincs újdonság, száz ilyet láthattunk már eddig, a karakterei sem szerethetőbbek az átlagnál, a végeredményt mégis leginkább a "könnyed" és "varázslatos" jelzőkkel tudom illetni. Nincs az arcunkba nyomva a tanulság, ugyanakkor a bátorság és az elengedés üzenete világos és érthető.
A képi világ fantasztikus. A tájak és a beállítások már eleve kölcsönöznek a filmek egy sajátos atmoszférát, de a vizuális trükkök rátesznek egy lapáttal. Elliott, a sárkány egész egyszerűen káprázatosra sikerült. Ha nagyon szőrszálhasogató akarnék lenni, persze mondhatnám, hogy felfedeztem párszor, ahogy kilóg a CGI-lóláb, de egy mese esetében nem szívesen akadékoskodom. Elliott ugyanis egy élő, lélegző teremtménynek látszik, simán elhisszük, hogy létezhet. Persze ehhez nagyban hozzájárul, hogy van benne egy kis esetlenség, afféle jóságos mamlasz.
A színészek gyakorlatilag a kötelező szintet hozzák, két kivétellel. Az egyik természetesen Robert Redford, akinek egyrészt csípőből megy ez a bölcs, öreg figura, másrészt látható élvezettel játszik, én pedig szeretem az ilyesmit. A másik kivétel pedig Karl Urban, akit eddig leginkább kemény, vagy vicces szerepekben láttam, ez a mostani karakter merőben szokatlan tőle, de remekül boldogul.
Gyorsan elrepült ez a kicsivel több, mint 100 perc, és kellőképpen el is szórakoztatott, ez pedig azt eredményezi, hogy hajlandó vagyok elnéző lenni a hibáival kapcsolatban. Megemlíthetném, hogy Pete elég hamar túlteszi magát az autóbaleseten (nyilván azért van így, hogy haladjon a történet), vagy, hogy a záróképsor szinte egyáltalán nincs rendesen felépítve, hiába utalnak a dologra korábban néhány félmondattal (nyilván kell a mindenre kiterjedő happy end), a magyar címferdítést meg inkább hagyjuk is, tekintve, hogy a film inkább koncentrál Pete-re, semmint, hogy Elliott lenne a főszereplő. Azonban még, ha nem is lesz maradandó élmény, családi szórakozásnak szerintem soha rosszabbat ennél. Kellemes kikapcsolódás volt, néha ennyi is elég.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.