Cory Lambert (Jeremy Renner) vadkilövőként dolgozik Wyomingban. Munka közben bukkan rá egy indián lány holttestére a Wind River rezervátumban, az FBI pedig a kevés tapasztalattal rendelkező Jane Bannert (Elizabeth Olsen) kénytelen küldeni az ügy felderítésére, mivel ő állomásozik a legközelebb, a rendszeres hóviharok pedig hamar eltüntetnek minden nyomot.
Taylor Sheridan harmadik forgatókönyve, egyben első rendezése is újabb bizonyíték arra, hogy a western műfaj nem halott, bőven van még benne spiritusz. A Wind River ugyanis hiába krimi, az ügy felgöngyölítése itt csak a mellékszál egy western alapokon nyugvó mély karakterdráma hátterében.
Ez az, ami Sheridant érdekli: a karakterek. Ilyen volt a Sicario forgatókönyve is, de a Wind Riverrel még inkább rokonítható Hell or High Water-é még inkább. Lassú a történetvezetés, de a feszült atmoszféra és a mély, lélektani dráma végig leköti a figyelmünket, hogy aztán az utolsó egyharmadra időzített flashback még pluszban bevigyen egy durva gyomrost.
Persze fel lehet róni a forgatókönyvnek, hogy a holttesthez kapcsolódó ügy szinte magától oldódik meg (az egyik szereplő szájából is elhangzik ez az állítás), de szerintem ez is volt a szándék. Már-már hétköznapi eset, nincs hatalmas rejtély mögötte, vagy egy őrült gonosz, de kellő ívet ad a sztorinak ahhoz, hogy a szereplők jelentőségteljes dialógusokat folytathassanak. És abból nincs hiány: erős szövegeket, hiteles színészek szájából. Jeremy Renner például számomra mindig amolyan másodhegedűs volt, legyen bármilyen jó karakterformáló, de itt megmutatja, hogy sokkal több van benne ennél, és nincs is erre szüksége apró rezdüléseknél többre. Az elcsukló hangja, a könnybe lábadt szeme, a mosolygás közben is keserű tekintete, vagy a beszédmódja, illetve amiket mond; ezekből bontakozik ki egy olyan apa képe, aki túl korán veszítette el a lányát. Van is a film közepén egy monológja a szülői felelősségről, de olyan, hogy az ember hátán a hideg futkos tőle, mert tudjuk, hogy igaza van.
Partneréhez hasonlóan minimális eszköztárral dolgozik Elizabeth Olsen is. Remek köztük a kémia, de nem először dolgoznak együtt, szóval ebben semmi meglepő nincs, sőt. A színészdinamika pont azt az utat folytatja, amit az Age of Ultronban megkezdett: azaz Renner az idősebb és tapasztaltabb, aki felhúzza magához partnernőjét. Ez jelen esetben pedig azért is térül meg, mert a filmben megformált karaktereik is pont ilyenek.
Az a fajta film a Wind River, ami bár rendezés tekintetében sem vall kudarcot, sőt meglepően érett egy első munkához képest (de önmagában is), azonban a forgatókönyv szavai azok, amik igazi mélységet kölcsönöznek neki, amik azután is velünk maradnak, hogy legördült a stáblista. Taylor Sheridan nevét pedig érdemes lesz megjegyezni a jövőre nézve.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.