Anon

Az emberiség lemondott a magánélethez való jogáról, mindenről és mindenkiről azonnal tudni lehet mindent. Mindenki egy központi hálózatra csatlakozik, az információkat pedig közvetlenül a szemünkbe kapjuk. Ennek köszönhetően a bűnözés gyakorlatilag megszűnt, amit esetleg mégis elkövetnek, minden részletre kiterjedően visszakövethető, tudjuk, ki a tettes és ki az áldozat. Sal Frieland nyomozó (Clive Owen) azonban egy reggel, munkába menet mégis találkozik egy lánnyal (Amanda Seyfried), akit a rendszer nem ismer, nincs róla semmilyen adat. Akkor ezt még csak egy szimpla hibaként értelmezi, nem sokkal ezután azonban gyilkosság történik. Egy olyan gyilkosság, amelyben nem tudni, ki a tettes, az áldozat ugyanis csak a gyilkos szemszögéből látta az eseményeket. Ha azonban kiderül, hogy a rendszer feltörhető és manipulálható, onnantól senki sincs biztonságban, ez pedig akár az újkori bűnözés egy eddig nem látott áradatát indíthatja el.

Az Anon egy okos, jól átgondolt, noir elemeket felvonultató scifi-thriller, amiben nincs sok fehér folt, akárcsak egy jobb Black Mirror-epizódban. Kár, hogy a csúcspontok ugyanígy hiányoznak belőle.

Az anonimitás megszűnésével pont ez, maga az ismeretlenség lesz az új fegyver, az új ellenség, hirdeti a plakát, és szó, ami szó, ez tényleg jó alapfelütés, és elgondolkodtató, különösen most, amikor egyre többet osztunk meg magunkról a közösségi hálón, közben az állam, a rendszer egyre inkább megfigyeli az embereket, a saját biztonságunkra hivatkozva. Technikailag bele se nagyon tudnék kötni a filmbe, amit ki lehet hozni 20 millió dollárból, az mind itt van, az utolsó centig, és jól is néz ki. Mind a kékes-szürkére szűrőzött, nyomasztó képi világ, mind pedig maga az információáradat, illetve annak vizuális bemutatása. Sokszor látjuk persze, hogy a szereplők csak ülnek egy-egy helyiségben, és néznek maguk elé, mégsem válik unalmassá, mert a kamera folyamatosan játszik a fókusszal: a totálok és a szuperközelik gyakran váltakoznak, ez utóbbi különösen az emberi szemmozgásra, a pupilla-tágulásra vagy -szűkülésre megy rá. Leírva nem nagy kunszt, de tényleg jól néz ki, higgyétek el. Viszont, ami csak utólag tűnt fel, hogy a belső kameranézet (azaz, ha egy szereplő szemén át látjuk az eseményeket) mindig teljes képernyős, viszont a külső kép mindig széles vásznúra vált (azaz látszik alul és felül a fekete sáv), na az viszont konkrétan zseniális megoldás (szándékosan úgy is hagytam a beillesztett képeket, azokon látszik a különbség).

Clive Owen pedig (mint azelőtt oly sokszor) tökéletes casting. A noir alapból irtó jól áll a fickónak, mintha csak erre született volna, a meggyötört arckifejezés, amit tőle gyakran látni, most is a karakter sajátja, a színész szó szerint eggyé válik a nyomozó figurájával. Nagyon bírom a pasast, és szeretem látni, amikor ekkora beleéléssel játszik, meg merem kockáztatni, hogy az Anon legfőképpen miatta nem laposodik el. És bár szívesen mondanám, hogy a másik ok erre Amanda Seyfried személye, de nem tehetem. Nem játszik rosszul, a kémia például közte és Owen között szinte hibátlan, de ha ez tényleg egy noir, akkor elvileg a lány lenne benne a kötelező femme fatale, ehhez viszont ő sajnos nem elég. Szexi és manipulatív, hihető is benne, ugyanakkor úgy éreztem, hogy saját, áldozati mivoltára helyezte a hangsúlyt, semmint, hogy ő legyen a rendszer ellensége.

Hamar eltelt ez a 100 perc, és a téma miatt most azt érzem, hogy akár szívesen újra is nézném valamikor, mert látom benne a minőséget. De ez a minőség egyenes vonalon mozog, semmilyen kiugrás nincs benne. Amit csavarnak szántak, az légből kapottnak hat, mintha az író-rendező csak úgy előrántaná a kalapból, mert nincs jobb ötlete, de így a jelentősége is elvész. Pedig, ha a direktor első munkájából indulunk ki, a Gattaca ebből a szempontból (is) jó hivatkozási pont, persze egyúttal megnézhetjük azt is, hogy Andrew Niccol miket csinált azóta. Azt hiszem, rá, illetve a munkáira a "hullámzó minőség" a legjobb jelző. Az Anon simán a jobbak közül való, épp ezért minden további nélkül ajánlom is, de az első nagy dobás szintjét aligha üti meg.