Az útvesztő: Halálkúra (Maze Runner: The Death Cure)

Egy decent job első rész és egy so-so folytatás után hogyan lehetne egy-egy szóban jellemezni a Maze Runner: The Death Cure majdnem két és fél óráját? Kidolgozatlan? Kaotikus? Egyenetlen? Ritmustalan? Érdektelen? Unalmas? Vagy leginkább mindez együtt. Ráadásul nem is futnak benne annyit, mint eddig.

Az alkotók nyilvánvalóan nem olvassák a blogot (muhaha), mert két, a kidolgozottság és a háttértartalom tekintetében ugyanolyan rész után sem fogadták meg a tanácsomat, hogy talán többet kellene érdemben foglalkozni a karakterekkel, és a miértek megválaszolásával, semmint azzal, hogy a srácok még mindig szaladgálnak, csak most nem kifelé egy labirintusból, hanem befelé egy fallal körülvett városba. És, ha ez nem lenne elég, az előző rész óta három év telt el (erről mindjárt egy kicsit bővebben is), azaz hacsak nem ült neki valaki újra az előzményeknek, az ég világon semmire sem fog emlékezni. Ez a tény már önmagában is gond, de az alkotók nem átallottak tetézni a bajt egy random, a kalapból előrántott régi figurával, akihez maximum tőmondatok kapcsolódnak magyarázat gyanánt, amik ráadásul az "azért, mert csak" szintjénél feljebb meg sem próbálnak kerülni. A forgatókönyvben tátongó hézagokat most is véletlenszerűen generált akciójelenetekkel próbálják betömni, tippre azt gondolva, hogy amíg a néző záróizmai összerándulnak, kevésbé figyel a logikai és/vagy dramaturgiai hiányosságokra.

Na de vissza arra az eltelt három évre, mert az sajnos nem a film hibája, hanem a körülmények kényszerítették, ugyanis a főszereplő, Dylan O'Brien egy kaszkadőrjelenet forgatása közben megsérült, amit tudtommal először megpróbáltak elmismásolni, de aztán kénytelenek voltak elhalasztani a bemutatót, mert jóval több időt vett igénybe a lábadozás, mint először gondolták. Főszereplő nélkül ugyebár film sincs, úgyhogy ezt tényleg a kényszer szülte, de sajnos a várakozás a legkevésbé sem szolgált a javára a végterméknek. (insider közjáték vége)

Ami viszont továbbra is pozitívum, az leginkább a megvalósítás maga, legalábbis trükktechnikai szempontból. A kopár, posztapokaliptikus világ, mint mindig, most is jól néz ki, a fallal körülvett város modern, technokrata mivolta pedig remek kontrasztként áll szemben ezzel, a CGI-lóláb egyiknél se lóg ki jelentősen. Az akciójelenetek önmagukban tekintve szintén nem rosszak, látványosak is, az egyik ilyen szcénának még van egy kis heist movie beütése is, és tényleg hangulatos. A fő- és mellékszereplők még mindig hozzák az ilyenkor kötelezőt, de persze mostanra klisék is vannak rogyásig.

Kicsit sajnálom, hogy ilyen lett a Maze Runner. Már az előző rész is, nem csak ez. Korrekt volt a kezdés, legalább kétszer meg is néztem, és akkor még kíváncsi is voltam a folytatásra, most azonban már csak azt tudom mondani, amit az előző poszt végén. Ugyanis ismét nyitott befejezést kapunk, de a továbbiakban a részemről kösz, de kösz nem.